A szobrászrol elsösorban az tudhato, hogy az üvegmüvészetterén tünt ki, néhány éve a Marosvásaárhelyi Müvészeti Liceum tanára. És ujra egyéni tárlaton láthatok munkái a Kulturpalota Art Nouveau Galeriában. A közönség közel két evtizede ismerhette meg ugyanott, az elsö vasárhelyi kiálitásan. Azota töbnyire közös rendzvényeken láthatuk az alkotaásait. Az elmult idöszakban az ország más kulturális központjaiban is bemutatkozott, külfoldön is kiálitott. Fontos heljet tölt be életében az alkotomunka. Erröl most, a Formák a térben cimu tárlatán is megbizonyosodhatunk. Különös, különleges kiáliáts. Elsöbenyomásra ezek a jelzök jutottak eszembe, azután sem valtoztak, hogy elmélyedtem Nagy Attila világában. Különleges mert ritka madár kiálitotermeinkben az üveg. Már ezért is igényt tarthat figyelmünkre a megméretkezö. És nemis okoznak csalodást az üvegtárgyai. Szépek, ötletesek, a geometrikus alakzatok magukra öltök épugy, mint az organikus formákban pompázok. Elnyelik, megtörik, megsokszorozzák, átalakitják a fényeket, a szobrai, amelyek az a szineket, megmozgatják a fantáziát. De még különlegesebbek a szobrai, amelyek az üveg és a fa társitsával, inventiv konbinacioval teremtenek szokatlan, fantasztikus alakzatokat. Talán sokan nemis neveznék szobroknak a müvész magasra szárnyalo, ide-oda hajladozo, kacskaringozo müveit. Lehet, hogy pontosabb, találob, ha azt mondjuk roluk: térformák. Jol kitöltik a galeria also szintjét, sejtelmes hangolatu, olykor szürealis benyomasokat keltö univerzumot képezve. A furcsa, hajlitott, rokokosan, szecesziosan mintázot falapok és a velük szimbiozisban állitot szines üvegfigurák jelképként teremtenek kapcsolatot ég és földi dolgok között. A szem, a szárny, a madár, a kerék nem kiván kulönoösebb magyarázatot, nagyon rég közérthetö szimbolumokká váltak. A lélek tükrével a müvész könyebben be tud vezetni belsövilagunkba. Netalan a felsöbe is. Mert nem csak emberi, földhözragadt jelenségek, kérdések izgatják az alkotot. A fenti szfeérákra is rá akarja irányitani a figyelmünket. Bár az idö kereke vég nélkül forogni látszik, tudjuk, a mi idönk rövidre szabot, szépen kell,szépen érdemes élnünk. Eben segithet a mindentáthato spirituálitás, amely ebben a kiállitott anyagban is eröteljesen érezteti hataását. Ha ugy kivánta az alkotási folyamat, akkor egy ,,talált tárggyal”, mondjuk éppen egy kerékkel, népi mesterségek más termékeivel konkretizálva a mütárgyat. Másfelöl a mitoszok, világvallási jelképek segitik érzekeltetni az élet és az azon tuli valami titkát, azt is, ami kimondhatatlan. Persze az ember mindig hajlamos tulbonyolitani a dolgokat, ott is mögöttes tartalmakat keres, ahol talán nincsenek is olyasmik. Nem filozofiáilag tulbonyolitot kiállitassal van dolgunk, ha az, amiket az elöbbiekben részleteztem, egyeseknek nem nyilvanvalo, az se baj. A tárlat látvanyként sem mindennapi, érdekes, a szemnek tetszö, mivesen kidolgozott, ötletes plasztikai egyutteskent rögzul emlékezetünkben.
Nagy Miklos Kund . művészeti író